A kapcsolat - egyik - alapja a hűség, amely feltétlen és állandó a partnerek között. Ám a mondás szerint mindenkit megcsalnak egyszer. De vajon hol kezdődik a megcsalás? Elég a gondolat, vagy kell hozzá a tett is?
Egyik barátnőm mulatni ment a hétvégén. Szerelmétől/társától/fér jétől külön, régi cimborákkal, a régi idők emlékére. Az koccintásból ivászat, a sztorizgatásokból beszélgetések lettek. Aztán már csak egy valakivel beszélgetett… Majd sétált…
Barátnőm szerelme/társa/férje miután megtudta a „dolgot”, kellőképpen ki is bukott rajta. Mondván: hiába nem történt semmi, amely klasszikus értelemben megcsalásnak számítana, de már maga a gondolat, a túlzott bizalmaskodás, egy vadidegen beengedése az intim szférába – is csalfaság. Barátnőm azóta egészen picire összehúzza magát. Kínozza lelkiismeret-furdalása, egy félresikerült este borgőzös emléke. Mentegetőzését, mi szerint „nem történt semmi” már maga is gyengének érzi, üresnek, feleslegesen csattogtatott frázisnak.
Hogy miért történt? Miért engedett valakit ennyire közel magához – holott tudta, hogy nem helyes? Tudta azt is, titkainak legnagyobb ellensége saját maga – bevall, elmond és meggyón majd mindent. Gondolt arra, hogy ez rosszul esik majd kedvesének? Talán csak akkor, amikor a „de hiszen nem történt semmi” szituációt elképzelte fordítva. Ha neki kellene a mentegetőzést, bocsánatkérést hallgatnia…
Vajon kinek van igaza?
CSAJOK: FOLYTATÁS ITT
PASIK: FOLYTATÁS ITT
Utolsó kommentek