Régóta tengeted már az életed egyedül? Van ilyen. És zavar? Mert ha nem, akkor végül is minden rendben. Kérdés persze, hogy mennyire vagy önmagadhoz őszinte. Mert ugye az is benne van a pakliban, hogy kicsit ciki szinglinek lenni.
Ezért az egyedülállók gyakran hangoztatják: nincs pasim, de nem is bánom, csak a baj van velük! Jól elvagyok én egyedül is. Így legalább nem kell miattuk idegeskednem.
A magány, az egyedüllét és az önállóság természetesen pozitív hatással is lehet az életünkre. Amikor egyedül vagyunk, akkor végre pontosan úgy viselkedhetünk, ahogy jól esik, és nem kell tekintettel lennünk valaki más igényeire, elvárásaira. Az alkotáshoz, elmélyüléshez szintén az egyedüllét a legalkalmasabb. Ha egyedül élünk, akkor nincs más választásunk, mint hogy minden problémánkat saját magunk oldjuk meg - így talpraesettek leszünk, akik nem ijednek meg néhány akadálytól. Ez jó.
De mi van, ha csak úgy mondom, hogy jól elvagyok én egyedül is, és kifelé mosolygok, befelé azonban zokogok, és szenvedek, mert rettenetesen vágyok már egy kapcsolatra, valakire, akivel közös programjaim vannak, akivel együtt élhetek, akivel megoszthatom a gondolataimat, nem beszélve arról, hogy milyen piszkosul hiányzik már egy ölelés, egy csók, és egy színes, széles vásznú, egész estét betöltő szexuális élmény?
CSAJOK: FOLYTATÁS ITT
PASIK: FOLYTATÁS ITT
Utolsó kommentek