Vajon az érett nőiség jele, ha egyre inkább kívánjuk a szexet nappal, világosban, távol a takarótól?
Húszéves lehettem. Az akkori fiúmmal utaztunk valahová, talán a Börzsönybe, ahol egy olcsóbb panzióban szálltunk meg. Egyik reggel zuhanyozás után megkért, hogy álljunk meg egymás előtt, csak úgy, minden különösebb ok nélkül. Persze mindezt meztelenül. Nappali fényben, semmi beállítás, rákészülés. Csupaszon, ahogy teremtettünk. Álltunk egymással szemben, és emlékszem, hogy zavarban voltam. Zavarban voltam, és nemcsak amiatt, hogy egyszerűen csak állni egymással szemben önmagában is kicsit fura volt, de talán a meztelenségem ilyenfajta tálalása miatt is. Valahogy „túl világos” volt, és nem csak az látszott belőlem, amit én láttatni akartam.
Kicsit szégyenlős vagyok, lekapcsolnád a villanyt?
Te sötétben vagy világosban szereted?Én a saját szexuális életemben annak idején nagy jelentőséget tulajdonítottam a pillanatnak, amikortól kifejezetten vágytam arra, hogy égjen a kislámpa szerelmeskedés közben. Ettől kezdve az volt furcsa, ha valamiért teljesen sötétben kellett szeretkezni; az olyan volt, mintha elvesztettem volna az egyik érzékszervemet. Mint amikor valami alapvető fűszer marad ki az ételből. Sokan egyszerű gátlásossággal magyarázzák azt, ha valaki nemhogy nappali megvilágításban, de akár csak a kislámpa fénye mellett sem vetkőzik szívesen meztelenre a másik előtt. Szerintem ez ennél azért kissé bonyolultabb.
CSAJOK: FOLYTATÁS ITT
PASIK: FOLYTATÁS ITT
Utolsó kommentek