Svéd kutatók arra a felfedezésre jutottak,hogy az emberek szexuális irányultsága az agy működésben és felépítésében is tükröződik. A kérdéssel már régóta foglalkoztatja a tudósokat, csakúgy, mint maga a homoszexuális orientáció.
Voltak előtanulmányok ezzel kapcsolatban:patkányokon végrehajtott kísérletek a hatvanas években azt sejtették, hogy endokrinológiai magyarázata van a jelenségnek. A kutatók abból a feltevésből indultak ki, hogy a hím és nőstény agyrendszer azonos.
A hetvenes évekre azonban ez a tézis megdőlt, mivel a hím patkányok agyrendszerében szexualitásukra jellemző különbségeket találtak, melynek kialakulásához a hímeknek életük első öt napjában megfelelő mennyiségű tesztoszteronra (férfi nemi hormon) van szüksége.
Ennek hiányában nőstényaggyal nőnek fel a genetikusan hím állatok, aminek következménye viselkedésükön is kimutatható. A hetvenes évek végére szexualitásra jellemző két strukturális különbséget is kimutattak a patkányagyban, pontosabban a hipotalamuszban.
Kiderült, hogy az agysejtek összeköttetését több szinaptikus membrán biztosítja a nőstényagyban, és a hipotalamusz egy sejtcsoportja szemmel láthatóan nagyobb a hím agyában. Ezt felfedezője, Roger Gorski „szexuálisan dimorf magnak” (sexually dimorphic nucleus) nevezte el.
CSAJOK: FOLYTATÁS ITT
PASIK: FOLYTATÁS ITT
Utolsó kommentek