Kár lenne tagadni, hatalmas népszerűségnek örvendenek napjainkban a nyitott kapcsolatok. Az ember úgy érzi, lábáról lekerültek a láncok, élvezheti teljes szabadságát és szuverenitását, és áthidalhatja a hazugságok kanyargós útvesztőjét a teljes nyíltság szellemében.
Viszont egy kérdés folyamatosan ott lebeg a szemünk előtt: mindezt nem tudnánk egy „normális” párkapcsolatban, vagy egy házasságban megvalósítani?
Miért választják néhányan a nyitott kapcsolatot?
Azok, akik a nyitott kapcsolatot választják, leginkább a következőre hivatkoznak: hogy nem lehet birtokolni a másikat, meg kell hagyni mindenki személyes terét, stb. Ebben tökéletesen igazuk is van, viszont abba nem gondolnak bele, hogy ez megvalósítható úgy is, ha nem keresik mások oldalán is a boldogságot. Sokan félresiklanak ott, mikor azt mondják, egy ember mellett nem tudnak szabadok lenni, szükségük van más impulzusokra is, nem elég az, amit a párjuktól kapnak. Az, hogy szerintük több öröm lenne az életükben, ha olykor más-más ember karjaiban kötnének ki, csak azt mutatja, hogy a boldogságot kívülről várják, önmaguktól nem lennének erre képesek.
Önbecsapás és illúzió
Egy férfi (vagy nő) leül beszélgetni a párjával. A kapcsolatukról elmélkednek. Az egyik fél elmondja, habár még mindig nagyon szerelmes, úgy érzi, jobb lenne, ha néha másokkal is együtt lennének. Bizonygatja, hogy a házasságuk tökéletes, de olykor mégis másra vágyik, és azért mondja ezt el, mert egy kapcsolat alapja az őszinteség és a tisztelet, így ez egyenesebb, mintha titokban félrelépne. A párja átgondolja, és belemegy az önbecsapás játékába, mert nem akarja elveszíteni a szerelmét. Inkább tűri, és elfojtja az érzéseit és a haragját, csak hogy megtartsa kedvesét.
CSAJOK: FOLYTATÁS ITT
PASIK: FOLYTATÁS ITT
Utolsó kommentek