Csajozas.hu / Pasizas.hu

Séta közben váratlanul megfogta a kezemet. Meleg volt a tenyere, jólesett az érintése. Kéz a kézben mentünk a parkolóhoz, és a kocsimnál, búcsúzóul megcsókolt.

Hittem neki. Hittem is meg nem is. Mert már évek óta csak ígérgetett. A jövő karácsonyt… A jövő szilvesztert... Elhittem, aztán eljött a karácsony, a szilveszter, de ő a feleségével ünnepelt. Az egészben az volt a legdurvább, hogy nem volt gyerekük, engem szeretett, állítólag senki másba, soha nem volt annyira szerelmes még, mint belém, mégsem tudott eddig elválni.

– Tudod, annyi mindent ígértél… A válási papírokat, aztán amikor az nem ment, a válás elhalasztását, de az összeköltözésünket – böktem ki végül, amikor már kicsit összeszedtem magam.
– Tudom, hogy nem viselkedtem rendesen – suttogta. – De idő kell, hogy Renáta elfogadja, hogy különmegyünk. Már többször mondtam, hogy megbeszéltem vele, de nem akarom, hogy összetörjön a lelke. Amint elfogadja, hogy nincs közös jövőnk, eljövök.

"Mindig csak ígérgetsz!"

– És ha sosem fogadja el? Ha ragaszkodik hozzád?
– Már teljesen megromlott a viszonyunk. Lassan hozzászokik a gondolathoz, hogy én nem leszek, és miután elköltözöm, ő is nyitni fog más irányba. De most tapintatosnak kell lennem, mert a bátyja beteg…

– Előtte az anyja volt beteg – csúszott ki a számon. János kapva kapott a szavaimon:
– Igen, akkor az nagyon nagy sorscsapás volt számára, amit csak úgy tudott feldolgozni, hogy mellette voltam.
– De már felgyógyult az anyja.
– De a bátyja még lábadozik a lábműtétje után.
– Figyelj, azért nem halálos az a műtét.
– Nem, de Renáta segít a családnak. Lelkileg kell, hogy mellette álljak.
– És mellettem? Mellettem ki áll? – kérdeztem, de már csak az üres vonaltól. János letette a telefont, nyilván belépett a dolgozószobájába a felesége.

CSAJOK: FOLYTATÁS ITT

PASIK: FOLYTATÁS ITT

Emberiességünk természetes megnyilvánulása, hogy tragikusnak ítéljük, ha valakinek meghal a házastársa. A gyász és a veszteségből fakadó fájdalom együttérzést váltanak ki a családból és a barátokból egyaránt, akik ilyenkor kivétel nélkül megértően, a megnyugtatás szándékával fordulnak a gyászolóhoz, támogatásukról biztosítva őt.


Különös módon a válás kapcsán (amely bizonyos szempontból a házasság halálaként is értelmezhető) nem feltétlenül tapasztalunk hasonló együttérzést az ismerősök részéről. A család általában szégyelli az esetet, és gyakran rosszallóan tekint az elhagyott személyre: „Ugye megmondtam!” – hangoztatják. A barátokat szintén kellemetlenül érinti ismerősük válása: olykor kényelmetlenül érzik magukat az illető társaságában, fokozottan ügyelve arra, hogy bizonyos „kényes” témákat ne érintsenek. A vallásos emberek hasonló reakciókat tapasztalhatnak gyülekezetük részéről – megértés és támogatás helyett gyakran helytelenítés és megbélyegzés a jussuk. Ugyanakkor az ismerősök körében akadhatnak olyanok is, akik örömmel fogadják a hírt, hogy az illetőnek végre sikerült megszabadulnia a rossz házasság nyomasztó terhétől, és felszabadultabb és boldogabb lehet.


Az említett reakciók azonban egytől-egyig kedvezőtlen hatásúak, ugyanis gátolják a gyász természetes folyamatát. Tudniillik a válás mind az elhagyó, mind az elhagyott házastárs számára lesújtó esemény (még akkor is, ha a felek a másik helyzetét esetleg kedvezőbbnek ítélik, mint a magukét) – egy olyan csapás, amely óhatatlanul gyászt szül; gyászolni pedig helyesen kell.

CSAJOK: FOLYTATÁS ITT

PASIK: FOLYTATÁS ITT

Ne felejtsd lájkolni és megosztani :) Köszi :)