Séta közben váratlanul megfogta a kezemet. Meleg volt a tenyere, jólesett az érintése. Kéz a kézben mentünk a parkolóhoz, és a kocsimnál, búcsúzóul megcsókolt.
Hittem neki. Hittem is meg nem is. Mert már évek óta csak ígérgetett. A jövő karácsonyt… A jövő szilvesztert... Elhittem, aztán eljött a karácsony, a szilveszter, de ő a feleségével ünnepelt. Az egészben az volt a legdurvább, hogy nem volt gyerekük, engem szeretett, állítólag senki másba, soha nem volt annyira szerelmes még, mint belém, mégsem tudott eddig elválni.
– Tudod, annyi mindent ígértél… A válási papírokat, aztán amikor az nem ment, a válás elhalasztását, de az összeköltözésünket – böktem ki végül, amikor már kicsit összeszedtem magam.
– Tudom, hogy nem viselkedtem rendesen – suttogta. – De idő kell, hogy Renáta elfogadja, hogy különmegyünk. Már többször mondtam, hogy megbeszéltem vele, de nem akarom, hogy összetörjön a lelke. Amint elfogadja, hogy nincs közös jövőnk, eljövök.
"Mindig csak ígérgetsz!"
– És ha sosem fogadja el? Ha ragaszkodik hozzád?
– Már teljesen megromlott a viszonyunk. Lassan hozzászokik a gondolathoz, hogy én nem leszek, és miután elköltözöm, ő is nyitni fog más irányba. De most tapintatosnak kell lennem, mert a bátyja beteg…
– Előtte az anyja volt beteg – csúszott ki a számon. János kapva kapott a szavaimon:
– Igen, akkor az nagyon nagy sorscsapás volt számára, amit csak úgy tudott feldolgozni, hogy mellette voltam.
– De már felgyógyult az anyja.
– De a bátyja még lábadozik a lábműtétje után.
– Figyelj, azért nem halálos az a műtét.
– Nem, de Renáta segít a családnak. Lelkileg kell, hogy mellette álljak.
– És mellettem? Mellettem ki áll? – kérdeztem, de már csak az üres vonaltól. János letette a telefont, nyilván belépett a dolgozószobájába a felesége.
CSAJOK: FOLYTATÁS ITT
PASIK: FOLYTATÁS ITT
Ázsiában a nők krémeket kennek magukra (még a mellbimbóikra is, külön!), hogy világosítsák a bőrüket, látod, a szépségideál néha csak azon múlik, hogy a Föld melyik része ad neked otthont.
Utolsó kommentek