Csajozas.hu / Pasizas.hu

Mire Kata és Tibor készek voltak a családalapításra, mindketten sikereket értek el szakmájukban. Kata egy világcég marketing menedzsere volt, Tibor az egyik népszerű étterem séfje. Mindketten sokat dolgoztak, sokszor napi nyolc óránál is többet, de ez egyiküket sem zavarta, imádták, amit csináltak.

Amikor Kata első gyermeküket várta, szembekerültek azzal a problémával, amivel minden babát váró házaspár: ki marad otthon a kicsivel? Születendő gyermeküket nem szerették volna bébiszitterre bízni, dadát pedig nem engedhettek meg maguknak, bármilyen jól kerestek. Hosszas gyötrődés után úgy döntöttek, egyikük félállásba megy, és otthon marad a bébivel, a másik pedig továbbra is egész időben dolgozik.
A gyermekünk érdekében...
„Mindketten hagyományos dolgokat szerettünk volna adni a kicsinek: meleg otthont, szerető szülőket – mondja Kata. – Végül azt kellett átgondolnunk: melyikünk munkája hoz többet a konyhára. A válasz: az enyém. Néha azt szeretném, ha még ennél is többet keresnék, és akkor Tibor teljesen a gyerekeknek szentelhetné magát – mondja a csinos anyuka, aki egyike azoknak a nőknek, akik elsődleges kenyérkeresők a családban.

Ez tíz éve még elképzelhetetlen szerep volt a nők számára. Ma sem ez az általános, de egyre gyakoribb. A változásra borzasztó egyszerű a magyarázat: napjainkban a nők képzettebbek, iskolázottabbak, és jobban fel vannak készülve a munkahelyen való helytállásra, mint a férfiak.

Egy internetes közvélemény-kutatás alátámasztja ezt a feltételezést: a legtöbb vezető pozícióban dolgozó feleség úgy véli, nem azért keres többet férjénél, mert agresszívebb vagy mert többet dolgozik párjánál, hanem azért, mert képzettebb.
Ez a felállás azonban óhatatlanul azt eredményezi, férj és feleség másként néz egymásra. Ha a nőnek nem kell a betevő falat miatt aggódnia, mert van mit a tejbe aprítani, nem olyan társat keres, aki eltartja, hanem olyat, aki az élet minden területén jó partner. A férfiak sem ragaszkodnak annyira hagyományos szerepükhöz: nem görcsölnek azon, „nekem kell a nagyobb presztízzsel járó munkát végeznem, mert én vagyok a férfi”.

CSAJOK: FOLYTATÁS ITT

PASIK: FOLYTATÁS ITT

Képes-e az agy önmaga lejátszani az orgazmust kiváltó hatásokat, a kielégülés folyamatát? Hiszen végső soron az orgazmus is az agyból indul ki, másodpercekre, de akár percekre is módosítva a tudatállapotunkat.

Az újságíró sok mindennek utánajár, ha azt rendelik tőle. De a szexről őszintén leginkább a hivatásos kíváncsiak is a büfében hallgatóznak. Így tett jelen cikk szerzője is, amikor egy neves politikai médium munkatársaként pár éve a büfében a kolléganői azt kérdezték: vajon hol zajlik a férfiak igazi ejakulációja, hol éreznek orgazmust. Elsőre tűnhet ez csak nagyon buta kérdésnek, de ha komoly iskolákat végzett, napi politikán edzett riporterek kérdezik, akkor komolyan is kell venni, így törtük a fejünket a válaszon. Nem sokra jutottunk, bár a sejtéseink beigazolódtak, amikor sorra – a büfébe kávézgatni - érkező férfi kollégákat kérdeztük.

„Agyilag élvezem”

A válasz 100%-ban az volt a megkérdezettek esetében, hogy az orgazmus is – hasonlóan minden más fizikai folyamathoz – az agyból indul, ott „kap rá parancsot” a szervezet. Ugyanis a megváltozott – fizkailag stimulált – érzékszerveink az agynak jeleznek vissza, és az összeadódott hatások együttesen váltják ki az orgazmust, amely percekre módosíthatja a tudatállapotunkat – amely épp az agyban bekövetkezett gyors reakciók sorozataként „üti ki” a normál működést. Így persze joggal gondolhatjuk, hogy az agy maga is képes - minden stimuláció nélkül - erre a hatásra, azaz agyban lejátszani a kiváltó hatásokat is, és az orgazmus folyamatát magát.

CSAJOK: FOLYTATÁS ITT

PASIK: FOLYTATÁS ITT