A nagyszülőkről élő sztereotípiák nagy része levezethető abból az egyszerű tényből, hogy mivel a szüleink felnevelése pont elég volt nekik, az unokák tekintetében már inkább csak kibicelnének. Így aztán a személyükhöz nem a konfliktusok meg a folytonos papolás kötődnek, hanem régebbi korok bölcseletei és tapasztalatai, amelyek jó esetben egy-egy frappáns mondatba kristályosodtak ki az idők során. Összeszedtem a legjobbakat.
A gyermeki énünk egy halom értéktelennek tűnő információt őrizget, hogy aztán egy váratlan pillanatban felugorjon egy mondat, amire rácsodálkozhatunk, hogy honnan is jön. Általában a nagypapától vagy a nagymamától - attól függ, melyikük a nagyobb dumás, mert ebben az életkorban a férfiak gyakran felzárkóznak a nőkhöz. Néha ezeknek a mondatoknak se füle se farka, máskor viszont kiderül, hogy nem is beszélt butaságot az öreg, és a nagyszülők tudnak valami nagyon fontosat az életről, amit mi csak most kezdünk kapizsgálni.
Minden rendes úrilány
Nagyanyáinknál még presztízs kérdés volt a női büszkeség. Abban az időben elképzelhetetlen volt, hogy egy nő kezdeményezzen, vagy egy férfi udvarlás nélkül, csak úgy ajtóstul rontson a házba. Persze egy nőnek nemcsak kéretnie kellett tudni magát, de minden helyzetben úrilányhoz méltóan illett viselkednie.
Ingrid nagymamája így próbálta elültetni unokájában a női büszkeséget. “A nő ne nyomuljon a férfira, és ne menjen fel a férfi lakására akkor sem, ha már udvarol neki.” Juditot nagypapája negatív példán keresztül orientálta a helyes megjelenésre. “Ne úgy ülj le, mint egy tehén!” Judit pedig azóta is úgy ül le, ahogy illik.
CSAJOK: FOLYTATÁS ITT
PASIK: FOLYTATÁS ITT
Úgy tűnik, amint egy pár komolyabbra fordítja közös életét, bizonyos témák a szőnyeg alá kerülnek. Vajon miről nem esik szó az esküvő után? 
Utolsó kommentek