Vajon hogyan választjuk szerelmeinket? Lehet-e változtatni vonzódásainkon, és mi van akkor, ha tudjuk, hogy akit szeretünk, nem kellene szeretnünk?
A szív nem ismer elhatározást
A mondás szerint a barátaink Isten bocsánatkérése a rokonainkért – hiszen ez utóbbit nem mi választjuk. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy szerelmeinket sem. A felmérések alapján az emberek 85%-a ugyanolyan típusú emberek iránt gyúl lángra. Ennek oka lehet persze kialakult „zsánerünk” is , a ma oly divatos „vonzás törvénye is”, de a pszichológiai tények azt mutatják, hogy valamiképp „belénk van kódolva”, hogy kik vonzanak bennünket. Addig nincs is gond, míg ez egy fekete szemöldökben vagy száj melletti barázdában jelenik meg – ám ennél jóval összetettebbek vonzalmaink, és leginkább belső természetre, kapcsolati problémákat jelentő jellemvonásokban mutatkoznak meg.
Ember tervez...
Egyesek például folyton abba ütköznek, hogy társuk előbb-utóbb kiszeret belőlük. Mások mindig olyan társat fognak ki, aki képtelen kifejezni az érzelmeit, vagy épp a sokadik párkapcsolatuk fut zátonyra az esküvő kérdéskörének felmerülésével. Ám egy dolog felismerni, hogy „én mindig a hülyéket vonzom”, és más dolog tenni ellene. Merthogy nem lehet. Úgy legalábbis nem, hogy az ember elhatározza, na, most aztán olyan ember iránt fog elsöprő szenvedélyt érezni, aki tökéletes társ tudna lenni. Ilyenkor ugyanis általában az történik, hogy az emberlánya ezzel a szilárd elhatározással lép be egy társaságba, jól ki is szúrja magának a két szóba jöhető szingli pasit, akik szépek, okosak, gálánsak és minden szempontból megfelelnek az elvárásoknak, aztán a buli végén ott találja magát egy személyiségproblémás, megrögzött agglegény mellett, és maga sem érti, hogy történhetett ez, de már megint nyakig belemászott egy teljesen reménytelen kapcsolatba.
NŐK: FOLYTATÁS ITT
FÉRFIAK: FOLYTATÁS ITT
Utolsó kommentek