Vársz egy eseményre hosszú időn át, és amikor megtörténik megtorpansz. Jó döntés? Nem jó? Mi lesz, ha...és mi lesz ha mégsem? Kattog az agyad, és magadban keresed a hibát. Itt vagy, ezt akartad. Itt van. De kelljen?
Mi a teendő, ha egy nagy vágyad teljesülni látszik, és te megtorpansz? Merjél kockáztatni mindent, amit eddig kiépítettél magad körül, lehet a semmiért?
Mióta megismertem páromat, arra vágytam, hogy összeköltözzünk egy takaros kis házban, a falujukban. Az idő eljött, itt az alkalom, mégis hezitálok.
Van egy jó albérletem, amit ha itt hagyok, tulajdonképpen nem lesz semmim. Még egy ilyet nem találnék. Anyukámhoz nem mehetek vissza, a szobám már régen nem az én szobám.
Valahol örülök. Örülök, hogy lett lehetőség, de mi lesz, ha nem fog tetszeni, esetleg párom megváltozik, és nem fogom bírni... én nem akarok azok közé a nők közé tartozni, akik bennragadtak egy szükséges rosszban.
Nem vagyunk gazdagok. Én és a családom biztos nem. Páromék, az más tészta. Tegyük fel, hogy belemegyek...élünk, éldegélünk...majdnem hogy cél nélkül. Mert nekem van célom, párom viszont 27 évesen még mindig a haveroknak akar élni.
Oké, értékelem őt is, mert faluról beköltözött hozzám, egy panel albérletbe, amit mondjunk ki, hogy nagy szó. Legalábbis tőle az. A haverok eddig mellőzve voltak.
És mi lesz ezek után? Ha kimegyünk falura, ő ellesz, én meg otthon fogom várni jó asszony módjára? Bénázhatok majd a távolsági buszokkal, csak hogy próbáljam megtartani azt a pár barátomat, akik ténylegesen a barátaim?
CSAJOK: FOLYTATÁS ITT
PASIK: FOLYTATÁS ITT
Utolsó kommentek