A minap egy ismerőssel beszélgettem, aki eddig boldog kapcsolatban élt, de mostanában a nevetést a sírás, a boldogságot a boldogtalanság váltja fel. Mégsem tud lépni. Érthetetlen, mégis ismerős dologról van szó. Szerelem, vagy csak a ragaszkodás, ami összetartja őket? Miért kell neki mégis, ha csak szenvedést okoz?
Tűrni születtünk? Gyermekként álmodoztunk szőke hercegről-fehér lovon, csodálatos esküvőről, boldog életről, s hittük, hogy ez mind valóra válhat. Aztán mire felnőttünk, vagy sikerült megtalálnunk a nagy Őt, vagy nem.
De hova van leírva, hogy akibe beleszeretünk, azzal majd az egész életünket boldogan leéljük? Sehova, ezzel nem is lenne baj, hisz ilyen az élet, de miért nem lépünk, ha valami már annyira nem működik? Az életünket mi alakítjuk, ezért is állok azon dolog előtt értetlenül, hogy miért kell eltűrni egy nőnek, egy embernek a szenvedést, megaláztatást?!
CSAJOK: FOLYTATÁSHOZ KATT IDE
PASIK: FOLYTATÁSHOZ KATT IDE
Utolsó kommentek