Nem tudom, hogy rajtam kívül érzi-e más fiatal nő is ezt, de azt látom, hogy túl sok az elvárás másoktól, és saját magunktól is. Tökéletes nő, szerető, feleség, anya, és dolgozzon is, meg tanuljon is, és közben maradjon a szülők kicsi lánya is.
Az elmúlt években, ahogy nőttem fel, egyre több és több feladat várt rám, ez természetes. Bár néha úgy érzem, túl sok.
Tökéletesség kora?! Manapság az ember egyetemre jár, tanul. Ez már alapból nem könnyű. Mivel a munkáltatók ma már elvárják, hogy egy friss diplomásnak legyen tapasztalata mire munkába áll. Mit tesz a szegény egyetemista? Tanulás mellett dolgozik, lehetőleg olyat, amivel nem csak a tanulmányaihoz járul hozzá, hanem ami beszámít a munkatapasztalatba későbbiekben. És persze bármit tanul az ember, értsen a számítógéphez, és legalább angolul és még egy nyelven beszéljen folyékonyan.
Kérdem én, hogyan? Mikor? Tehát a tanulásban tökéletesnek kell lenni. De az ember nem temetkezhet bele csak a tanulásba, néha szórakozni és pihenni is kell, különben beleőrül a tanulásba ennyi év óta, hiszen ekkora minimum 13-15 éve tanul az ember.
Ha szórakozik, akkor nehezen kerülheti el, hogy ne találjon párra, és rendjén is van ez, hiszen az az ideális, ha az ember párra lel. DE ha párra lel, akkor jön a többi probléma. Előbb-utóbb összeköltözés, és jöhet akkor a házimunka, amit egyre tökéletesebben akarunk megoldani, hiszen nehogy már megszóljon az anyós, vagy anyánk. Meg egyébként is. Eddigre biztos, hogy kialakul az emberben a tökéletességre vágyás. Én is így jártam.
CSAJOK: FOLYTATÁSHOZ KATTINTS IDE!
PASIK: FOLYTATÁSHOZ KATTINTS IDE!
Utolsó kommentek