Csajozas.hu / Pasizas.hu

Nem tudom, hogy valaha is megbékélek-e magammal. Olyan az életem, mint a tenger hullámzása: egyszer tükörsima a felülete, másszor meg háborgó hullámok fodrozzák. Talán az a pár öngyilkossági kísérletem is ennek a hullámzásnak köszönhető: amikor túl magasra csapnak életem körül a habok, akkor én a legmélyebbre süllyedek, olyan mélyre, ahonnan néha már visszajönni sem tudok.

Ha visszagondolok életemre, azt kell mondanom, teljesen normálisan indult. Igaz, hozzá kell tennem, hogy én azt is hosszú-hosszú ideig normálisnak véltem, amit ma már máshova sorolnék.

Nagyon sok barátnőm volt mindig is, de ki az a hülye, aki ebből rossz következetéseket von le. Sőt, arra gondoltam, milyen klassz csaj vagyok, és hogy engem mennyien szeretnek.

Nagyon jól emlékszem az első bizsergésemre, aminek akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Nyolcadikosok voltunk, tornaórán ültünk a kispadon, amikor hozzámért a padtársam combja. Piszok jól esett, egy újfajta, eddig soha nem tapasztalt áramütés futott végig a testemben, a szeméremtestemtől egészen a szívemig.

NŐK: FOLYTATÁS ITT

FÉRFIAK: FOLYTATÁS ITT

Egyetlen örömöm volt az életemben, a szép, okos fiam és a gyönyörű családja. A férjem négy évvel ezelőtt meghalt, a nyugdíjamból élek nagyon nehezen, az egészségem is megromlott, amióta a férjem elment, egyedül az éltetett, hogy láthassam nevetni az unokáimat, és hogy vasárnaponként eljöjjenek hozzám mind a négyen ebédelni, a csinos, kedves kis menyem, a lányok és a fiam.

Hatvanhét éves vagyok, már nem várhatok túl sok jót az élettől. De nem is hiányzott más, mert amikor elnéztem a fiamat és a boldog kis családját, mindig felmelegedett a szívem. Úgy éreztem, nem éltünk, nem dolgoztunk hiába, ha ilyen klassz férfit neveltünk, akinek ilyen teljes az élete.

Lajos, a férjem nem volt tanult ember, és nekem sem volt módom iskolákba járni, de azt mind a ketten tudtuk, hogy a kitűnő tanuló Zolinak egyetemre kell menni. Mindent elkövettünk, hogy előteremtsük a pénzt, az én Lajosom három műszakot vállalt, én pedig a munkám mellett egy személyes varrodát nyitottam, hogy keressek egy kis plusz pénzt. Még ma is ebből egészítem ki a nyugdíjamat.

Zoltán elvégezte a műszaki egyetemet, jó állása lett, és megismerte Jutkát, aki azonnal belopta magát a szívünkbe. Lajosommal mindig ilyen menyről álmodoztunk, aki szép és csinos, ugyanakkor nem csak a ruhák meg a szemfestékek érdeklik, és megbecsüli majd a fiunkat. Jutka pontosan ilyen volt, ő nem járt éjszakai szórakozóhelyekre, nem udvaroltatott magának mindenféle fiúkkal, mert ő csak Zolit imádta. És Zoli is őt. Féléves ismeretség után összeházasodtak.

Kis itthoni segítségből és vállalati kölcsönből meg is vették az első lakásukat, amiből Jutka igazi kis ékszerdobozt csinált a két kezével. Függönyt varrt, képeket festett a falra, díszpárnákat hímzett. Ahogy elnéztük a gyarapodásukat, mind a ketten tudtuk, hogy a Jóisten is egymásnak teremtette őket. Szilvi és Bori a házasságuk első három évében jöttek a világra, mind a ketten olyan szép kisbabák voltak, hogy reklámfilmben kellett volna mutogatni őket. Így aztán már tényleg kiteljesedett volna a boldogság, ha az én Lajosomat nem ragadta volna el az a betegség.
Derült égből...

CSAJOK: FOLYTATÁSHOZ KATTINTS IDE

PASIK: FOLYTATÁSHOZ KATTINTS IDE