Vajon megcsalásnak számít-e ha gondolatban bizony sokszor máshol járunk?
Sokat beszéltünk már a megcsalás okairól, és arról, hogy mi történik akkor, ha minket csalnak meg. Arról azonban még nem esett szó, hogy vajon megcsalásnak számít-e ha gondolatban bizony sokszor máshol járunk?
Van, aki nem meri átlépni azt a bizonyos határt. Fél önmagától és a másik reakciójától. Ha megteszi, már nincs visszaút, és ő is a csalók táborába tartozik. Azok, akik tettekkel nem csalnak, még ugyanúgy átverik a másikat? Bizonyos nézetek szerint a testi megcsalás néha nem számít. Egyszerű szükségletkielégítésről van szó, biológia, ami az emebrek mindennapi életéhez tartozik. Eszerint a vélemény szerint az érzelmi megcsalás sokkal nagyobb bűn, mint a fizikai, hiszen ebben az esetben valójában már véget vetettünk a kapcsolatnak. Tényleg így lenne? Mi az a határ a gondolatok szintjén, ami után már nincs visszaút. Vágyakozhatunk más után, és gondolhatunk másra, néha csak egyszerű fellángolásról van szó. Egy arc, egy mosoly, ami egy kis időre az emlékezetünkbe vésődik, és mai egy kis felüdülést hoz a hétköznapokba.
CSAJOK: FOLYTATÁSHOZ KATT IDE
PASIK: FOLYTATÁSHOZ KATT IDE
Utolsó kommentek