J
ól elvagyok szerelem nélkül is” – a csalódások utáni tipikus mottó. Ha jó ideje nem érzed magad késznek arra, hogy ismét kinyisd a szíved, talán itt az ideje felülvizsgálni a dolgokat.
Amikor az embert nagy csalódás éri, esetleg sorozatban nem jönnek össze a dolgok párkapcsolati téren, valahogy elege lesz. Kimerül, kifárad, kiürül. Úgy érzi, a szerelemmel csak a baj van, és nem bírna ki még egy balul elsült próbálkozást.
A baj csak az, hogy azért titkon, mélyen, legbelül mindenki vágyik a társra, a szeretetre és a törődésre. Ugyanakkor képesek vagyunk annyira félni, vagy annyira makacsul védeni a szívünket, hogy végül egyszerűen a „jól elvagyok egyedül” illúziójába ringatjuk magunkat.
Mi a baj az egyedülléttel?
Az, hogy hosszú távon senki nem boldog benne. Ám a magány még mindig tűrhetőbbnek tűnik, mint egy újabb csalódás, ezért bezárjuk magunkat. Ettől viszont olyan rezgéseket küldünk a külvilág felé, amik szinte lehetetlenné teszik, hogy valaki mégis meghódítsa a szívünket.
A „hasonló a hasonlót vonzza” alapelv szerint legfeljebb olyan emberek fognak irántunk érdeklődni, akik maguk is tartanak egy újabb próbálkozástól – teljesen mindegy, milyen ok miatt. Esetleg olyasvalakibe botlunk, aki a függetlenségét óvva nem szeretne komoly párkapcsolatba kezdeni, vagy egy hozzánk hasonló halmozottan marcangolt szívű egyedbe.
CSAJOK: FOLYTATÁSHOZ KATT IDE
PASIK:FOLYTATÁSHOZ KATT IDE
Utolsó kommentek