Ha szeretnénk magunkat megkímélni nem kevés idegeskedéstől és valamivel kevesebb fájdalomtól, akkor a címben feltett kérdésre határozott nem a válasz. De előfordul, hogy a férfiak is inkább a szívükre hallgatnak az eszük helyett…
„Azt hiszem, még mindig őt szeretem” – kapjuk bele kőkeményen az arcunkba. Ez a mondat akkor hangzik el, amikor nemrégiben becserkészett barátnőnk komoly ábrázattal leültet minket, merthogy valami fontosat akar mondani az exével kapcsolatban. Az ilyesmi hihetetlenül „jól” esik a pasiknak (tudom, fordított helyzetben a nőknek is). 
Egyfelől tökéletes selejtnek érezzük magunkat, hogy a csajunk helyettünk a volt fickóját akarja; arról nem is beszélve, hogy akár udvari bolond jelmezben is járkálhatnánk önsanyargatásul, hiszen benne volt a levegőben, hogy ez lesz a vége. Csak hát ki az, aki érzelmi ügyekben a szürkeállományára hallgat? Ugye? Különben is, ha nem nyitunk a bimbódzó virágként kinyíló új kapcsolat felé, később azért ostoroznánk magunkat, mert nem éltünk a kínálkozó lehetőséggel. És hogy megint ne vádoljatok meg azzal, hogy egyoldalúan szemlélem a dolgokat, elmondom: jól is ki lehet ebből jönni. De további körültáncolás helyett inkább vessük bele magunkat a sűrűjébe, hogy mit is kell nekünk, pasiknak átélnünk, ha nőnknél csak nemrégiben lett újra szabad a pálya.
Szakaszos leválás – az ágyban?
CSAJOK: FOLYTATÁSHOZ KATT IDE
PASIK: FOLYTATÁSHOZ KATT IDE
Utolsó kommentek